Metallica
Az 1980-as évek talán legjobb, legnagyobb hatást gyakorló metalbandája. A Metallica kiterjesztette a thrash műfaj határait hihetetlen sebességével és hangerejével, ezzel is erősítve az egyébként hihetetlenül összetett és kompozíciókat. Első albumuk 1983-ban jelent meg, Kill ’Em All címmel, amely egyszersmind mérföldkövet jelentett a kemény rock-műfaj történetében, hiszen új komplexitást és mélységet hozott a thrash metalba.
A fejlődés a zenekar egész pályafutását jellemzi: James Hetfield ritmusgitározása immár szinte védjegy lett, csakúgy, mint reszelős, karcos orgánuma; Kirk Hammett az egyik legtöbbet utánzott szólógitárossá vált a metalvilágban. Lars Ulrich fifikás, ötletes dobjátéka pedig zseniális egyveleget alkotott Cliff Burton rendkívül technikás, művészi basszusjátékával. Mindez kiválóan nyomon követhető az 1984-es Ride the Lightning és az 1986-os Master of Puppets című albumokon is.
Sajnos, az egyre növekvő népszerűséget egy súlyos tragédia árnyékolta be: nem sokkal az album megjelenése után, szeptember 27-én a csapat turnébusza balesetet szenvedett Svédországban, amelynek során a 24 éves Cliff Burton életét vesztette.
A csapat némi hezitálás után a folytatás mellett döntött, Burton utódját a Jason Newstedben, a Flotsam & Jetsam bőgősében találták meg. A banda negyedik, 1989-es …And Justice for All című korongja már vele készül, amely annak ellenére kerül a Top 10-be, hogy nem kap semmiféle rádiós vagy televíziós támogatást. A csapat történetének első videoklipje az albumon található One dalra készült.
Két évvel később a csapat már vitathatatlanul sztárstátuszba került: az 1991-es Fekete Albumon a korábban jellemző hosszú, összetett dalszerkezeteket egyszerűbbekre és rövidebbekre váltották. Ez azt eredményezte, hogy az album világsiker lett: csak Amerikában több mint 7 millió példányt adtak el belőle. A lemez megjelenése után a banda világkörüli turnéra ment, amely majdnem két évig tartott.
Az 1990-es évek közepére a Metallica átírta a metal műfaj íratlan szabályait: a stílus vezetői lettek, akiket nem csak a rockerek, de más stílusok képviselői is elfogadtak és szerettek. Korábban ez még soha egyetlen metal-bandának nem sikerült. Tény azonban, hogy a világhír láttán nagyon sok olyan rajongó fanyalgott vagy egyenesen elfordult, aki korábban jóban-rosszban kitartott a csapat mellett – ezt az 1996-os Load című anyag csak tovább fokozta.
Ezzel az albummal a Metallica még közelebb került az inkább alternatív rocknak, mintsem metalnak nevezhető stílushoz; emellett levágatták hosszú hajaikat, a promóciós fényképeket pedig az az Anton Corbijn készítette, aki a Depeche Mode fotóit is készíteni szokta. Az 1997-es Re-Load a Loadról lemaradt dalokat tartalmazta – és szintén nagyon jól fogyott, bár addigra a régi rajongók közül már csak az igazán fanatikusok tartottak ki a csapat mellett…
1998-ban megjelent a Garage Inc., egy dupla gyűjtemény a B oldalas, ritkaság illetve ki nem adott dalokról. 1999-ben pedig megjelent az S&M, egy koncertalbum, amelyen a Metallica a San Franciscói szimfonikusokkal játszik együtt.
2000-ben a csapat nyakig belekeveredett a Napster-botrányba: pert akasztottak a cég nyakába, és az általuk szolgáltatott fájl-cserebere elleni harc zászlóvivői lettek. 2001-ben Jason Newsted bejelentette, hogy kilép a bandából. Ugyanebben az évben a Metallica dolgozni kezdett új anyagán. Júliusban elejtették a Napster elleni vádat, James Hetfield pedig megkezdte harcát az alkohol ellen. Ezt az időszakot öleli fel a hamarosan DVD-n megjelenő Some Kind of Monster című, rendkívül hatásos, néhol sokkoló kvázi dokumentumfilm.
Hetfield 2002 végén visszatért, az új basszusgitáros Robert Trujillo (ex-Suicidal Tendencies, ex-Ozzy Osbourne) lett. A legutóbb stúdióalbum 2003-ban jelent meg, St. Anger címmel.