A Royal Hunt zenéjére általában az erőteljes, felséges, dallamos, progresszív, kifejező, elegáns jelzőket szokták használni. A csapatnak kiterjedt, masszív rajongótábora van szerte a világon, amit az is jelez, hogy eddigi albumaikból több, mint egy millió példány fogyott. A Royal Hunt megcsinálta a tökéletes klasszikus zenei hatású rockot, s óriási dalokat formált belőle – ráadásul még élőben is nagyon erősek és látványosak.

A két alapító, a megannyi más hangszeren is játszó billentyűs, Andre Andersen és Steen Mogensen basszusgitáros alapította a Royal Hunt-ot a ’90-es évek elején. Andersen, a csapat agya 5 éves korában kezdett zongorázni tanulni, két fő hatását akarta egybeolvasztani egy új zenekarban. A korai időkben, ahogy a többi zenekar is, a Royal Hunt is lefutotta a maga klubos köreit, valamint olyan ismertebb zenekarok előtt játszott, mint a Saga és a Talisman. Kenneth Olsen dobossal és Henrick Brockmann énekessel együtt látott neki a csapat ’93-ban Land Of Broken Hearts című első albuma felvételeinek. Akkoriban nem volt gitárosuk, de a korongon szereplő vendéggitárosok egyike, Jacob Kjaer egy évvel később állandó taggá vált. Második nagylemezük, a Clown In The Mirror ’94-ben jelent meg.

A turné után Brockmann kivált, mivel nem szeretett utazgatni. Az énekes meghallgatások eredményeképpen a pittsburghi illetőségű D.C. Cooper lett az új énekes, akivel rögtön el is utaztak első japán turnéjukra. Nem sokkal később nekiálltak megírni a hármas sorszámot viselő albumot, ami Moving Target címen jelent meg’95-ben. A kobei földrengés áldozatainak emlékére írt Far Away kislemezként is megjelent, és a japán listákon első lett, ráadásul 4 hónapon át ott is maradt.

Az európai turnén - amin a Gotthard előzenekara voltak - derült ki, hogy Olsennek olyan betegsége van, amivel nem folytathatja a zenélést. Sürgősen kellett valaki a helyére, így Andersen felhívta a dán Narita dobosát, Allen Sorensent, aki 36 órán belül elrepült hozzájuk Svájcba, részt vett egy zenekari próbán, és fellépett a csapattal.

A negyedik lemezt Andersen az alábbi koncepció alapján írta meg: „Az jutott eszembe, milyen lenne elhozni Krisztust a mába, csaknem 2000 évvel az ő megfeszítése után, hogy lássa, sajnos semmi sem változott, értelmetlen volt az áldozata. Az emberek mindig is azt teszik, amit akarnak, és közben úgy állítják be a dolgot, mintha Isten akarata szerint cselekednének.”

A Paradox címen kijött album az eddigieknél is nagyobb sikereket ért el világszerte, s új szintre emelte a csapatot – különösen Japánban. Az ottani Burrn! magazin olvasói a legjobb koncertzenekarnak választották meg őket, és ugyanebben a szaklapban volt Andersen a legjobb billentyűs 3 éven át folyamatosan. Európában pedig minden idők 100 legjobb lemeze közé sorolták a Paradoxot.

1998-ban, több mint egy éves folyamatos turnézás után a csapat úgy döntött, ideje egy kicsit pihenni. Andersen kivételével, aki ekkor vette fel Changing Skin című szólóalbumát. És ekkor lépett ki a zenekarból Cooper is... A hír hallatán rengeteg énekes küldött kazettákat Andersenéknek, köztük John West, aki azelőtt az Artensionben énekelt. Ő a Far Away egy demóverziójára énekelt rá, aztán átrepült Dániába, hogy eltöltsön egy kis időt a zenekarral, hogy kiderüljön, emberileg hogy jönnek ki egymással, és hogy néhány további számban is kipróbálják a hangját. Néhány héten belül West lett a csapat új frontembere.

A Fear volt az első Royal Hunt album West énekével, és az első azok sorában is, melyeket Andersen új stúdiójában, a koppenhágai North Point-ban vettek fel és kevertek össze. A progresszív címadótól a Follow Me gyönyörű power líraijáig az albumon megannyi rock stílus keveredik, de úgy, hogy a Royal Hunt jellegzetes hangzása mindvégig meghatározó marad.

A 2001 őszén megjelent új albumukon azért néhány vendégmuzsikus is közreműködött, így Maria McTurk és Kenny Lubcke vokalisták, illetve a Kenneth Olsen, Kim Johanneson dobos duó. A The Mission című konceptalbum érdekes próbálkozásként Ray Bradbury híres sci-fi regényén, a Marsbéli krónikákon alapul, melynek mondanivalója, hogy ki kell emelni az embert a mindennapi földi létből.