Boldog születésnapot kíván a sopronirocks.hu! Milyen érzés fél évszázadosnak lenni?
"Ó, köszönöm. Még semmilyen érzést nem váltott ki ez belőlem, pont olyan, mint bármelyik más születésnapom, jönnek-mennek az ünnepek, gyakran fordul elő, hogy épp turné közben történik, ez is egy ilyen, hogy most épp nem otthon vagyok."

Játsszuk azt, hogy én vagyok a földönkívüli a Surfing With The Alien albumodról, leszálltam az űrhajómmal a kertedben, most épp üldögélünk a teraszodon, borozgatunk, és arra kérlek, hogy mondd el, ki is vagy te valójában, hiszen földönkívüliként semmit nem tudok rólad.
"Hm, hát az első és a legfontosabb: én egy ember vagyok. Egy sokoldalú, de nem átlagos ember. Ugyanakkor elég kevés emberi lény néz így ki, mint én, szóval nehogy azt hidd, hogy mindenki ilyen. Ezek után úgy gondolom, hogy a bemutatkozáshoz konkrét példák lehetnek a leghasznosabbak. Amikor annak idején az Alien-es albumomat készítettem, pont erre gondoltam, hogy ahhoz, hogy megmutasd, milyen ember is vagy igazán, ahhoz tettek kellenek. Például elvinni egy földönkívülit szörfözni, na az egy vicces módszer lenne erre, de valójában akkor ismerne meg bennünket, ha látná, hogyan viselkedünk egymással. Mert azt hiszem a szeretet a legfontosabb. A legutóbbi lemezemen arról írtam, hogy ha a szeretet egy kizárólag földi jelenség, és tényleg léteznek földönkívüliek, akik ezt nem ismerik, na akkor tényleg nagy bajban vagyunk! Ha-ha. Ez olyan, mintha egy vadembernek akarnád elmagyarázni, hogy mi az az internet. Nem tudnád. Lehet, hogy így járnál egy földönkívülivel is, ha azt szeretnéd neki elmesélni, mi a szeretet, a szimpátia, az empátia, ő meg csak nézne rád, hogy „bocs, de nem értem, miről dumálsz!”

Földönkívüliként miért kellene meghallgatnom az új CD-det?
"Hát, mert ez az eddigi legjobb hangzású anyag!"

A sajátjaid közül, vagy az összes eddig megjelent lemezre gondolsz?
"Talán az összes eddig megjelentre, ha-ha. Tényleg nagyon jól szól."

Az új CD-d borítóján mindegyik dalhoz írsz egy rövid történetet, amelyek között az tűnt fel, hogy részletekbe menően leírod a technikai trükköket, amelyeket egy-egy számnál alkalmaztál, hogy milyen erősítőt használtál ott, milyen gitárt, stb. Úgy gondolom, ezek leginkább gitárosokat érdekelhetnek. Mennyire fontosak neked ők, mint célcsoport?
"Azt hiszem, a közönségem egyetlen részével sem kivételezek, a hallgatóság szerte a világon többnyire olyan átlagos emberekből áll, mint én magam. Nem hiszem, hogy annyi gitáros lenne, hogy bárki karriert tudna azzal befutni, hogy csak nekik játszik, ha-ha. A lemezeim gyakorlatilag mindenkihez szólnak, fiatalhoz, öreghez. Leginkább a nyári turnékon látjuk, hogy mindenféle generáció ellátogat a koncertjeinkre. Nálam idősebbek, korombeliek, huszonévesek, vagy egész fiatalok, akik csak nézik, hogy ki ez a viccesen kinéző fickó, a fura kalapjában és napszemüvegben. Szerintem ez király. Hiszen a zenészek csak egy kis szelete a közönségnek. Ha zenét szerzünk, azt soha sem csak a zenész szempontjából tesszük, hanem általában az emberi oldalról közelítjük meg a témát. Nem azért írok zenét, hogy a technikát mutassam be. Soha nem tettem ilyet. Mindig témákat dolgozok fel, embereket, történeteket, amelyek lehet, hogy kitaláltak, lehet, hogy igazak, viccesek, szomorúak, lehet, hogy nehéz témák, de lehet, hogy könnyűek. Érted? Ilyenekben fejezem ki az életem kérdéseit. És a zenével juttatom el a közönséghez."

Hogyan választottátok Steve Vai-jal harmadik G3 résztvevőnek például Brian May-t a Queenből, aki egész más típusú gitáros, mint ti? Milyen együtt dolgozni vele?
"Az első dolog vele kapcsolatosan, hogy Brian az egyik legkedvesebb emberi lény, akivel valaha találkoztam, bárhol feltűnik, ott abban a helyiségben eluralkodik a szeretet. Nagyon nagy zenész, Steve és jómagam is nagy rajongói vagyunk, hihetetlen dalszerző. A G3 londoni fellépésén vendégeskedett két-három alkalommal, és bármikor feljött a színpadra, az egy lenyűgöző élmény volt. Emlékszem az első este azt hittük, hogy a közönség már a csúcson tombol, amikor felhívtuk őt a színpadra különleges meglepetésként, mondván, hogy „Jöjjön be egy barátunk, akit lehet, hogy ismertek, lehet, hogy nem”. Ő bejött, a közönség pedig megőrült. Úgy gondolom, bennünket még jobban sokkolt a közönség reakciója. Brian meg kiállt a színpadra, teljesen természetes viselkedésével, és akkora show-t nyomott, hogy az embertelen – mindezt egy szál pólóban, farmerben és klumpában persze. Bedugta a gitárt a Vox erősítőjébe, és hajrá. Hatalmas élmény volt. A színpadon nagyon nagylelkű előadó, nem törekszik az előtérbe, hagyja kibontakozni a másikat, mégis hozza, amit kell. Jó a tempója, jó a hangzása, minden, ami kell egy jó szólógitároshoz, de zenekari tagként is kiváló, ezt tudjuk a lemezekről is. Szerettem volna, hogy turnén is részt vegyen velünk, mint állandó G3 tag, de az időpont-egyeztetési nehézségek lehetetlenné tették, sok dolga akadt a Queen-nel kapcsolatban mostanság."

Tulajdonképp nehezebb érzelmeket kifejezni ének nélkül, csupán instrumentális módon?
"Igen, abszolút igaz, az ének több művészi szabadságot ad a szavaknak köszönhetően. Mondhatsz akár valami szörnyűt is szépen elénekelve, például „Épp szíven szúrtam magam, őrülten fáj, mindjárt meghalok!”, közben varázslatos zenei kíséret szól. Te meg azt gondolod, milyen érdekes, hogy haldoklik és még mindig milyen szépen énekel. Ez művészet. Egy instrumentális zenésznek nincsenek ilyen lehetőségei. Nincsenek szavak. Ha egy nagyon specifikus üzenetet akarsz tolmácsolni, akkor bizony kemény feladat előtt állsz. Ha általánosabb a cél, csak a szép zene maga, akkor könnyebb a dolgod, ilyet bárki tud."

Woody Allen mondása szerint „Aki nem tudja, az tanítja”. Ez a te esetedben nyilván nem igaz.
"Hát nem, ha-ha."

Te gitártanárként is dolgoztál, ha feladnál egy hirdetést az újságban, hogyan hirdetnéd magad? Miért vagy jó tanár? Miért pont tőled kéne földönkívüliként gitározni tanulnom?
"Úgy érzem az évek során nagyon jó érzéket fejlesztettem ki a tanítványok problémái felé. Kibogozom a logikájukat, hogy elérjék, amit el szeretnének érni. Általában ez a nagy feladat, hogy lenyugtassam őket, hogy rájöjjenek, mibe érdemes energiát fektetni, és mi az, amit el lehet hagyni. "

Mi a visszatérő legnagyobb hiba, amit a diákjaid elkövetnek, ami miatt nem sikerülhet nekik a nagy gitárosként történő befutás? Mi az, amit a leggyakrabban ki kell javítanod?
"Például elég nehéz megtanítani, hogy milyen soundot alakítson ki magának a gitáros. Mert erre nincs igazából gyakorlat. Vagy, amikor azt mondom valakinek, hogy zenei élményt kell nyújtani a közönségnek, mert ezt sem lehet igazán elmagyarázni, de azért én újra és újra megpróbálom a gyerkőcöknek. És azt is, hogy nem kell nagyon gyorsan játszani, az jön majd magától. Lassan kell először jól tudni gitározni. Ha lassan nem játszol jól, bizony gyorsan sem fogsz jól játszani. Vagy az is fontos, ha valakinek naponta nyílik, mondjuk háromórányi ideje gyakorolni, azt inkább másokkal együtt, barátok, ismerősök előtti zenéléssel tegye. Mert az egy igazán nehéz feladat, hogy egy akármilyen gitárral mosolyt csalj egy lány arcára öt perc erejéig. Ráadásul ezt újra és újra meg kell tudni tenni. Elmész például egy esküvőre, ahol egy banda játszik, és elkezded őket figyelni, mit is művelnek ezek? És rá kell, hogy jöjj, milyen nehéz az ő munkájuk, hiszen tudniuk kell az egész repertoárt, és a jelenlévőknek jó pillanatokat kell szerezniük a zenével. Ez a lényeg. Ha elkezdesz egy zenekarban játszani, igazi varázslatnak kell a bandán belül kialakulnia. És ha a színpadon álltok, mindegy, hogy Indiában, San Francisco-ban, vagy Budapesten, egyszerűen meg kell tenni, amit várnak tőled. Ha elromlik a gitár vagy valamelyik effektpedál, akkor is. A show-nak mennie kell. Biztos vagyok benne, hogy a diákok megértik ezeket a dolgokat. Az egyik azt kéri tőlem például, hogy segítsek, hogy híres gitáros lehessen, turnézhasson, lemezeket készítsen. Egy másik meg azt mondja, hogy ő orvos, csak otthon zenélget, hobbiból. Az utóbbinak nyilván nem tartok olyan nagy beszédeket, mint az előzőnek, mert tudom, hogy neki nincs rá szüksége. Tanárként tudnod kell, hogy mi kell a tanítványnak, milyen eszközök állnak rendelkezésre, és hogy juttatod el a kívánt célba. Szét kell bogozni az ujjaikat, néha valójában, néha átvitt értelemben, mert lehet, hogy túlontúl idegesek amiatt, hogy valóban sikerül-e nekik befutni, és elérni az álmaikat, hogy gazdagok és híresek legyenek."

Ha jól tudom, nagy sci-fi rajongó vagy. Kértek már fel arra, hogy filmhez írj zenét?
"Hát sci-fikhez sajnos még nem, de nagyon szeretném. Egy-egy dalt írtam már különböző produkciókhoz. Épp nem rég jártam Hollywoodban, ahol különböző zenei rendezőkkel találkoztam, hogy bevezessenek ebbe a világba, mert nagyon érdekelne. "

Tegyük fel, lehetőséged nyílna visszautazni az időben és találkozni a nagy példaképeddel, Jimi Hendrix-szel, de csak egyetlen kérdést tehetnél fel neki. Mi lenne az?
"Hm. Azt kérdezném: mit tehetek érted, hogy segítsek neked?"