23 évvel ezelőtt, 1983 augusztusában mutatták be az István, a király rockoperát, Budapesten a városligeti szánkózódombon. Ez a hely a bemutató előtt rendezvényre, illetve színpadi előadásra nem adott teret és a szánkózódombot is ettől az időtől kezdve keresztelték át Királydombbá, később hivatalosan is.

A magyar politikában 1990-ben volt rendszerváltás, de a művészetben már 1983-ban történt az első nagyszabású rockopera az István, a király színrevételével. Sok mindenben áttörést jelentett a rockopera, vegyük például a szereposztást. Az István, a király a hagyományos színházi gyakorlat, a kemény rock zenével és a pop műfajjal való szembenállását törte meg, hiszen Pelsőczy László, Bereg Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett az akkori "lázadó" rockerek: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák "Bill" Gyula, Victor Máté kaptak főszerepet. A szerzők Szörényi Levente és Bródy János zenei múltja is a pop zenében gyökerezik. Az István, a király zenei stílusa, amelyben a populáris zene, a népzenei, valamint az egyházi gregorián zenével ötvöződött, ami első ilyen volt a hazai zenés színjátszás történetében. A nagyszabású művet 1983 augusztusában 6 előadásban 120000 néző látta, mozifilm, bakelitlemez, CD és kazetta is készült róla. Talán nem túlzás, hogy az István, a király hangzóanyaga fellelhető minden 3. családnál.

Az István, a király sikersorozatának ekkor még csak az elején tartunk, hiszen egy évvel később 1984 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékok keretén belül ismét bemutatásra került, óriási sikerrel.

A mű Szeged után legközelebb 1986-ban került színpadra Budapesten a Nemzeti Színház produkciójaként, ahol 1984-89-ig 224 előadást ért meg a darab, amit 179200 néző látott.

Amikor 1990-ben Magyarországon is bekövetkezett a rendszerváltás, Budapest legismertebb és legtöbb nézőt befogadó helyén, a Népstadionban került ismét színre, ahol magyar koncertet, illetve zenés művet előtte még nem rendeztek. Ezt a két előadást 120000 néző látta és televíziós film is készült róla.

Az István, a király az ország határait áttörve, 1992-ben a Sevillai Expo-n mutatkozott be óriási sikerrel, annak ellenére, hogy a mintegy ötezres nézőközönség között csak néhány tucatnyi magyar lelkesedett. De színre került a darab: (Németország, Ausztria, stb.)

2000. március 18-án az István, a király elérkezett egy olyan fordulóponthoz, ahol az 1983-as előadás - és további 15 éven keresztül játszó - szereplők képletesen átadták a stafétát egy fiatalabb, Nemzeti Színházas szereplőgárdának. Mára felnőtt egy színész-zenész generáció, akik többek között az István, a királyon nevelkedtek, így nem csoda, hogy amikor a hanghordozás felújításakor a stúdióban hozzákezdtek a szereplők felénekléséhez, érezhető volt az a felkészültség, amit nem néhány nap alatt lehet elérni. A Nemzeti Színházban második alkalommal színre vitt István, a király óriási sikerrel folytatta eddig is töretlen pályafutását.

Az új-régi szereplők:
István - Varga Miklós,
Koppány - Vikidál Gyula,
Krónikás - Bródy János,
Sarolt - Kováts Kriszta,
Táltos - Novák Péter.
Közreműködött a Hargita és a Háromszék együttessel kibővített Honvéd Művészegyüttes.


Húsz évvel a magyarországi bemutató után, 2003. júliusában Erdélyben, Csíksomlyón is bemutatták a művet, amelyet ott, a helyszínen több mint háromszázezer ember nézett meg.

Az emlékezetes és felejthetetlen előadás rendezője Novák Ferenc, zenei rendezője Szörényi Szabolcs, a fény-hang pedig Frenreisz Károly munkája.